2009. november 3., kedd

Mi az oka, hogy a világban a Linux lábra nem tud kapni? (2008)

Egy, nem a szabad szoftverek világában dolgozó, ám törekvéseikkel szimpatizáló programozó tűnődései.



Habár az online számítástechnikai lapokban igen komoly tábora van a legnépszerűbb nyílt forráskódú operációsrendszer-családnak, amelyet általában röviden csak Linuxnak szoktunk hívni, a Linux-disztribúcók piaci részesedése mégis azt mutatja, hogy a nem szakemberek (és mondjuk, a partvonalról szemlélődők) körét kivéve ezek az alternatív megoldások mintha nem is léteznének. (Most maradjunk csak szigorúan az open source operációs rendszereknél, mert a nyílt forráskódú programok egyébként a körülményekhez képest igen csak népszerűek, s használatuk dinamikus növekedést mutat – irodai csomagok, böngészők stb., a spektrum igen széles).

Ha az ember pontos adatokat szeretne megtudni a Linux elterjedtségéről, akkor roppant különböző információkra akadhat; a fanok természetesen valahol 10–20 százalék körül szoktak adatokat megadni, az ellenfelek meg úgy 0,5 százalék alatt. A megbízhatóbbnak tartott elemző cégek (például a Market Share és a W3Counter) egyaránt körülbelül 0,6-0,7 százalékra becsülik a jelenleg Linuxot futtató számítógépek számát (ez esetben hagyjuk ki a szerverek piacát, ahol – bármilyen kimutatást is nézzünk – a Linux-alapú rendszerek 20 százalék fölötti szegmenst birtokolnak). Tehát látszik, hogy a Linux az otthoni gépek piacán messze alatta van annak a várakozásnak, amelyet például a lelkes önkéntesek ezernyi megszólalása, a cégek marketingje vagy médiabeli megjelenésük sugall. S bár bizton lehet állítani, hogy az elmúlt években folyamatosan erősödik a Linux pozíciója, áttörést még nem láthattunk.
OS
De miért is van ez így? Erre a kérdésre kereste a választ egy érdekes – az ilyen viták szenvedélyes hangnemét ismerve meglehetősen korrekt és kiegyensúlyozott – írásában a Cybernet oldalán tegnap Pieter De Decker. Az alábbiakban az ő gondolatmenetét ismertetjük.

A programozó Decker – lévén, hogy a Linux-változatok sokat feladtak elitista szemléletükből, s az elmúlt években egyre inkább a felhasználóbarátság felé mozdultak el – maga is megkedvelte az Ubuntu Linuxot az elmúlt évben, s épp ezért kívánta ebben az írásában „eljátszani az ördög ügyvédjét”, hogy választ kapjon a kérdésre: ha tényleg ilyen jó, akkor miért nem terjed el a mindennapi használatban?

Elsőként azt a közhelyszerű tényt emlegeti okként, hogy a neten található ilyen-olyan, érdekes vagy érdektelen, hasznos vagy haszontalan programok döntő többsége Windowsra készül, tehát az átlagos felhasználó gyakorlatilag nulla szaktudással tud feltelepíteni, majd uninstallálni egy őt érdeklő alkalmazást – ez a Linux esetében messze nem így van: egyrészt sokkal kevesebb programot találni, másrészt a telepítés vagy eltávolítás sem olyan egyszerű, mint a Microsoft operációs rendszerénél.
OS Trend
A következő hátráltató oknak azt tartja Decker, hogy bár szinte minden windowsos alkalmazásra létezik már linuxos alternatíva, a jogvédett szoftverek minősége azonban általában jobb – pontosabban nem is az alapfunkciókkal van baj szerinte, hanem épp azokkal az extrákkal, kiegészítőkkel, apró kis csicsákkal, amelyek – feltehetően – a kényelmet szerető, a technológiai finomságokat csakis fogyasztói szempontból néző átlagos felhasználókat megfogják, s egy-egy program hűséges használóivá avatják. [Továbbvíve ezt a gondolatot: Decker itt kifejtett példái azt a köznapi tapasztalatot igazolják, hogy egy bizonyos szint után az autóvásárlók olyasmik alapján döntenek, hogy van-e pohártartó a sebváltó mellett; igaz, Decker igen tisztességesen elismeri, hogy ezek hiánya természetesen fakad a nyílt forráskódú projektek természetéből – bár erre meg mondhatnánk, hogy tessék megnézni a Firefox extráit…].

Egy újabb rövid, de súlyos kifogás: a boltban vásárolt Windows-alkalmazások nem támogatják a Linuxot, nem futtathatók Linuxon – illetve csak nagyon ritkán.

Decker ezek után két bekezdésben a nagy cégek, az Apple és a Microsoft szigorú elzárkózását kárhoztatja, mely miatt nagyon nehéz a nyílt forráskódú szoftverek fejlesztőinek olyan programokat írniuk, amelyek az interoperatibilitást, a különböző rendszerek együttműködési lehetőségeit, egymás fájlformátumainak kezelését stb. lehetővé tennék – ez igen fontos megállapítás, de nagyon messze vezet, ráadásul ez ügyben nap mint nap zajlik valamilyen vita.
OS W3C
Talán a tárgyalt ügy szempontjából sokkal produktívabb Decker következő megjegyzése, melyben azt említi meg, hogy azok az alkalmazások, melyek több rendszeren is működnek (cross-platform apps) linuxos változataikban sokkal nehézkesebben használhatóak, mint például Windowson – vagyis megint a felhasználóbarátságról esik szó. (A cikkíró itt a szintén nyílt forrású audioszerkesztő programot, az Audacityt említi, mely Windowson egy egyszerű telepítés után munkára-harcra kész, ám Ubuntun a felhasználónak még egy rakás teendője van az installálás után, hogy működőképes állapotba hozza – sőt a nagy kedvenc, a Firefox is könnyebben integrálódik a Windowsba, mint az Ubuntuba).

E hiányosságok után Decker felsorolja a Linux mellett szóló, már régóta ismert érveket (ingyenes, az USB-eszközök egyszerűbb használata, az ablakkezelő rendszerek – GNOME, KDE – messze vonzóbbak, mint a Windowsé, a legtöbb Linux-disztribúció sokkal inkább személyre szabható, mint a tömegtermék Windows, a Linux frissítési mechanizmusa felhasználóbarátabb, mint a cégek által birtokolt szoftvereké).

Decker konklúziója végül is kereskedelmi jellegű (ahogy egyébként egész elemzése is): a nyílt forráskód pártolóinak, a programozóknak, a közreműködőknek szerinte az interoperatibilitás terén van esélyük megfogni a nagy szoftvercégeket, s megelőzni, hogy azok bedarálják őket: vagyis abból az ördögi körből kellene kitörniük, hogy „kevés a Linux-felhasználó, nem fejlesztünk ebbe az irányba”, aminek a következménye, hogy a Linux-felhasználók aránya továbbra sem változik lényegesen.

Forrás: ITCafé
Hiba történt a modul működésében