2010. február 10., szerda

A legális fájlcseréért kampányol a magyar Kalózpárt

Tavaly év vége óta működik, immár több száz lelkes követője van az LMP-hez kötődő magyar Kalózpártnak. Céljuk a fájlcsere legalizálása az első publikálást követő öt év elteltével, törekvésük, hogy a kultúra szabadon elérhető, fogyasztható és létrehozható legyen. Amerikától Ukrajnáig 35 kalózpárt alakult már. Az ellenvélemény szerint az lenne a megoldás, ha az online világban jogszerű szolgáltatások alakulnának ki, a fájlcsere technológiája önmagában nem érdekes.





Az első kalózpárt Svédországban jött létre 2006-ban, azóta a tagok száma alapján a skandináv ország harmadik legnagyobb politikai pártjává nőtte ki magát. Céljaikkal sokan egyetértenek, világszerte sorra alakulnak a hasonló szerveződések. Különösen nagy lendületet adott a kalózpártoknak, hogy a svéd szervezet tavaly beléphetett az Európai Parlamentbe, sőt, a lisszaboni szerződés óta két delegáltjuk is van.

Itthon is többek - tipikusan szabad szoftveres háttérrel bírók - fejében megfordult, hogy kalózpártot kellene alapítani, régóta folyik a diskurzus. Végül egyetlen csapatot vitt el a lelkesedés addig, hogy meg is valósítsa az elképzelést. A magyar kalózpárt alapítói - Bodoky Tamás, Maróy Ákos és Szervácz Attila – szerint a magyar rendszer nem kedvez az egyetlen témára épülő pártoknak a különösen magas belépési küszöb miatt. Ezért a hasonló elveket valló, már meglevő párt, a Lehet Más a Politika (LMP) programjába integrálták a kalózpárt elképzeléseit.

„A kalózpárt által felvetett kérdések olyan fontosak, hogy Magyarországon politikai szinten kell velük foglalkozni. Törvénymódosítások szükségesek, módosítani kell a lakosság jelentős részét kriminalizáló helyzeten. Ennek egyik módja, hogy politikai frontra visszük a problémát" – hangsúlyozta Maróy Ákos. Szerinte a jelenlegi szerzői jog nem a szerzőknek biztosít megélhetést, hanem ebből a kiadó profitál. Úgy véli, a jelenlegi rendszer egész Európában korlátozza a kulturális értékek újrafelhasználást és kriminalizálja az embereket. Azzal, hogy valaki felveszi videóra otthon a gyermekét és zenét kever alá, számtalan jogot sért. Nem köztudott, de tilos egy jogvédelem alá eső műemlékről készült fotót is publikálni – sorolta a példákat.

A kalózpárt tagjai azzal érvelnek, hogy a jelenleg érvényben levő szerzői jogi törvény megalkotása idején a magánembereknek nem volt lehetősége arra, hogy megsértsék a törvényben foglaltakat - a technika nem volt alkalmas erre, ez az ipari szereplők privilégiuma volt. Magyarul a másolás lehetősége a hétköznapi ember számára nem állt fenn. Mára viszont a kulturális javak továbbadása technológiailag nem kölcsönadás, hanem másolás formájában történik – hangsúlyozza a kalózpárt. Ez pedig nem intencióbeli, hanem technológiai váltás, ami viszont a jelenleg fennálló jogrendbe ütközik, vagyis kriminalizálja a folyamatot.

„A szerzői jog megsértése nem polgári jogi, hanem büntetőjogi kategória, a jogdíj beszedője egy törvény szerint monopolhelyzetben levő szervezet, és mindez alá van támasztva nemzetközi egyezményekkel, melyekből nehéz kihátrálni” – folytatta Maróy Ákos. A kalozpart.org alapvető célja, hogy a jelenlegi 'szerző halála után 70 évig' érvényes szerzői jogi monopólium módosuljon 'az első publikálás után 5 évre' - és ez után bármit lehessen csinálni az alkotásokkal. Nem a fájlcsere általános, korlátlan szabadsága a cél" – mutat rá.

Ahhoz, hogy a jelenlegi lobbival szembe tudjanak szállni, hasonlóan erős nemzetközi szövetségre lenne szükség. Külön büdzsé ugyanakkor nem áll a párt rendelkezésére, a tagok elhivatottságból képviselik az érintettek érdekeit. Motivációt ugyan nyernek a nemzetközi példából, formálisan azonban a magyar Kalózpártnak nincs kapcsolata a nemzetközi szervezetekkel. Reményeik szerint, ha minden országban megerősödik a mozgalom, európai diskurzust lehet arról tartani, jó-e a jelenlegi doktrína.

A Kalózpárt a politikai színtér mellett más fórumokon is párbeszédet folytat az érintettekkel. Elsődleges platformjuk a weboldaluk, illetve a Twitter, melyen néhány százan követik őket. Az egyik leghatékonyabb csatorna a Creative Commons listája, ahol mindkét oldal véleményvezérei összecsaphatnak.

A szabadon elérhető, fogyasztható és létrehozható kultúra kérdésköre mellett a legnagyobb vita a kulturális értékek létrehozásának üzleti modellje miatt is folyik. A jelenlegi rendszert védők szerint a mostani állapot azért jó, mert képes eltartani az alkotókat. A Kalózpárt és szimpatizánsaik szerint ez egyrészt nem igaz, másrészt a kiadókra egyre kevesebb szükség van. Minden technológiai váltás társadalmi váltással is jár - itt is ilyen folyamaton megyünk keresztül szerintük. Az összes régi szereplő keresi a helyét a váltás utáni új technológiai helyzetben. A Kalózpárt úgy látja, hogy a kiadó üzletet veszít, de nyilván mindent megtesz, hogy fennmaradjon, amíg lehet. A szerzők viszont egyre jobban járnak meglátásuk szerint.

A Times cikke szerint a zeneiparba kevesebb pénz áramlik be, a zenészek mégis jobban keresnek. A szolgáltatás, amit a kiadó nyújt, azaz hogy kulturális tartalmat terjeszt a célközönségnek, a nyolcvanas évek végéig értékes volt és sokba is került. Ma ezt a funkciót átveszi egy weboldal, a szolgáltatás értéke annyira lecsökkent, hogy esetenként nincs is rá szükség. A globális zenei kiadó az iTunes” – véli Maróy Ákos. „Ennél sokkal konkrétabban kell az adatokat vizsgálni ahhoz, hogy trendeket lehessen felvázolni. Egy ilyen általános kijelentés egyszerűen nem igazolható. Mit sugall ez a kijelentés? Azt, hogy a zenészeknek mára sikerült elérniük, hogy a zeneiparba bejutó összeg nagyobb hányada maradjon náluk? Ebben a formában ez biztosan nem igaz” – véli Dr. Tóth Péter Benjámin, az Artisjus jogi osztályának vezetője.

A jelenlegi helyzet a Kalózpárt véleménye szerint paradoxon: olyan terméket csereberélnek a felhasználók Magyarországon, amit itthon meg sem lehet vásárolni, például DVD-ket, amikre nem éri meg magyar borítót készíttetni. „A piaci szereplők minden status quo felborulásakor a helyüket keresik, és megpróbálnak a korábbinál nagyobb teret nyerni" – véli Dr. Tóth Péter Benjámin, hozzátéve - "Ennek ellenére azt hiszem, a piacon kevesen akarnák a régit fenntartani, hiszen az új technológia sokkal hatékonyabban képes kiszolgálni a fogyasztók igényeit. Az viszont tény, hogy a régi és új szereplők - különösen az internetszolgáltatók szerepét kell kiemelni - között egyfajta harc dúl, ami még nem jutott nyugvópontra” .

„Decemberben egy magyar filmek iránt érdeklődő japán kurátornak szerettem volna a neten magyar filmeket mutatni - sem pénzért, sem ingyen semmilyen formában nincs erre lehetőség. A közpénzen létrehozott kulturális javak elérhetetlenek. Hiába ölik az adófizetők pénzét a Nemzeti Audiovizuális Archívumba - archiválnak, fenntartják, kezelik -, mégsem osztják meg. A fogyasztás mellett a kreativitást is korlátozza a jelenlegi rendszer: a művek újrafeldolgozását, remixelését is tiltja. Olyan zenei kultúrában, ahol a hangszer nem a gitár húrja, hanem a korábbi zene hangmintája, ellehetetleníti a zenei alkotást” – sorolja a Kalózpárt egyik alapítója.

A Nemzeti Audiovizuális Archívumnak a katalógusa szabadon hozzáférhető bárki számára, az archivált műsoroknak azonban csupán egy részét lehet megnézni a neten, 1931 és 43 közötti filmhíradókat például. A tartalom nagy része azonban csak a NAVA-pontokban elérhető, azaz a hozzáférést biztosító intézmények látogatói számára. A jelenlegi törvények szerint a könyvtárak a digitális gyűjteményüket ugyanis csak zárt hálózaton tehetik közzé. A NAVA-ban őrzött műsorokhoz ezért könyvtárakból, iskolai oktatás célját szolgáló intézményekből, muzeális intézményekből, levéltárakból, valamint kép- és hangarchívumokból lehet hozzáférni. A Magyar Nemzeti Filmarchívum-nak is csak az adatbázisa érhető el a neten. Legfeljebb az Örökmozgóba mehet el valaki, a honlapjukon is az áll, hogy az archívum gyűjteményének ritkaságai csak itt láthatók.

A probléma sokakat érint: a 25 év alattiak 90 százalékát, a felnőtt lakosság mintegy felét. Csakhogy Magyarországon a politikai nihilizmus miatt ideológia mentén szavaznak az emberek, nem érdekképviselet mentén. Még az is, aki fájlt cserél, sokszor jónak tartja, hogy ez tilos, még ha maga meg is szegi a törvényt - vélik a Klózpártnál. Azért, mert azt hiszi, ez jó a szerzőnek. Pedig több felmérés eredménye is azt mutatja, hogy aki aktívan fájlt cserél, aktívabban vásárol is.

Az Artisjus jogi osztályvezetője egészen más megvilágításban látja a kérdést: "Ez a kijelentés csak annyit mond, hogy aki jobban szereti a zenét, az többet is fogyaszt belőle - akár ingyenes, akár fizetős forrásból. A statisztikák világosan mutatják, hogy a fájlcserélő hálózatok megerősödésével a hagyományos zeneértékesítési csatornák visszaestek. Ezen kár vitatkozni. Egy ilyen kijelentés ráadásul teljesen tévútra viszi az online zenei szolgáltatások jövőjére vonatkozó gondolkodást. A cél ugyanis nem az, hogy a hagyományos CD-piac romjai még valamilyen szinten életben maradjanak. Inkább az, hogy az online világban kialakuljanak olyan jogszerű szolgáltatások, amelyek a legszélesebb tömegek zenei igényeit szolgálják ki: széles repertoárral és ésszerű áron. Az egyik fontos akadálya ennek az, hogy a fogyasztók jogsértő forrásokhoz, például fájlcseréhez fordulnak, mégpedig tömegesen.”

Kérdéses a Kalózpárt szerint az is, hogy akik a törvénymódosításokat végezték, mennyire értenek a technológiához. Igaz, hogy a torrent fájlt letöltik a gépre, de magát a tartalmat cserélik a felhasználók - hangsúlyozzák. Dr. Tóth Péter Benjámin viszont úgy látja, a fájlcsere technológiája önmagában nem érdekes. A szerzői jog szempontjából csak az fontos tényező, hogy valaki a legszűkebb családi-baráti körénél szélesebb kör számára tesz hozzáférhetővé zeneműveket, filmeket, szoftvereket. Természetesen az egyes fájlcsere-megoldások a jogérvényesítés során érdekes sajátosságokat mutathatnak; de a kérdés inkább az: hogyan lehet elérni, hogy a jelenleginél több jogszerű online szolgáltatás jöjjön létre, és a fogyasztók ezekben találják meg számításaikat.

„Mi az Artisjusnál a közelmúltban azért kezdtünk tárgyalásokat a többi piaci szereplővel és a jogalkotóval, hogy világossá tegyük: hiába várjuk a jogszerű szolgáltatások megerősödését, amíg ezek korlátlanul lennének kénytelenek versenyezni az engedély nélküli fájlcserével. Ugyanakkor a jogsértések elleni fellépés sem életszerű addig, amíg képtelenek vagyunk a fogyasztók számára jogszerű online alternatívákat kínálni. Ebből a 22-es csapdájából csak úgy van kiút, ha a társadalom világos állami szerepvállalással egyszerre tesz lépéseket a jogszerű szolgáltatások megerősítéséért és a jogsértő szolgáltatások visszaszorításáért” – részletezte az Artisjus szakembere.

A Kalózpárt ugyanakkor ragaszkodik ahhoz, hogy a törvényben foglalt "letöltés" és "feltöltés" közötti megkülönböztetésnek egyszerűen nincs értelme. Nem létezik egy Központi Manitu Szerver, amire a felhasználók fel-le töltenének - hanem megosztják a tartalmakat egymással. A Kalózpárt az ezzel járó állandó fenyegetettség jelenségét kívánja megszüntetni azáltal, hogy dekriminalizálja az emberek túlnyomó többsége által természetesen végzett tevékenységet - a kulturális termékek egymás közötti cseréjét. Maróy Ákos hangsúlyozza: "Szemben a "régi iskola" híveivel, a megoldást mi abban látjuk, hogy a fájlcserélés legyen legális minden kulturális termékre az első nyilvánosságra hozástól számított 5 év után. Így ahelyett, hogy kulturális értékek monopóliumait tartanánk fent a mű keletkezése után akár 100 évig is, inkább ezeknek a szabad áramlását, cseréjét, új alkotások létrehozásának szabadságát tűztük zászlónkra."

Forrás: HVG
Hiba történt a modul működésében